"Vannak karmikus kapcsolatok, amelyekben a sors olyanokat köt össze, akiknek más a vérmérsékletük, a természetük, sőt lelki fejlettségük színvonala is.
De valahol a mélyben, a zavaros, boldogtalan felszín alatt valami titkos egységtudat, szeretet, vagy összetartozás érzés mégis működik!
Ezt vétek megbontani! (...)
Ezt az összetartozást nem az dönti el, hogy miféle veszedelmes drámákat élnek át, nem is a templomi örök hűség Isten előtt - hanem az, hogy minden viszály ellenére a fejlettebb, érzékenyebb lélek felemeli-e boldogtalan, elvadult társát, avagy az húzza le őt a saját poklának színvonalára.
Ha utóbbi: azonnal válni kell.
Ha az előbbi: maradni, s vállalni minden keserves áldozatot.
Ez az ÉN morálja.
Semmi köze félelemhez, brutalitáshoz, bármiféle társadalmi vagy vallásos előíráshoz.
Minden út "erkölcsös", amelyik fölfelé vezet.
S "erkölcstelen", ha a mélységbe visz."
(Müller Péter: Benső mosoly)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése