Meggyesi Éva:Néha elég
Néha elég egymáshoz bújni,
s üldögélni egy kis padon,
hallgatni, ahogy susog a nyárfa,
míg szél suhan át a lombokon.
A gondjainkat messzire hagyni,
nem is gondolni semmire,
csak egymás karjában megpihenni,
míg reánk simul az esti csend.
Nézni, ahogy a sápadt hold fénye
halvány fényt rajzol arcodon,
rád varázsolva ezüstös fényét,
amíg megpihen szemhéjadon.
Látni a szemeid csillogását,
mely úgy ragyog, mint a csillagok,
s érezni, ahogy szétárad bennem
a végtelen, hűvös nyugalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése