Alb Antal: Lépkednek az esték
Lépkednek az esték, nyomukban fáradt nappalok,
Elnémult csendek szárnyán, ébrednek az angyalok.
Fogja kezem egy érzés, írni vágy szép sorokat,
Dalt dúdol csendjében szívem hozzád, szép álmokat.
Rám telepszik egy érzés, egy lüktető fájdalom,
Mily híven szeretlek, most erről kell vallanom.
Féltem szépséged, mint a Hold a fénylő csillagot,
Nélküled fénytelen az élet, szerelmem nem ragyog.
Messze vagy tőlem, úttalan utak állnak közénk,
Az életed fontosabb számomra, mint az enyém.
Szívembe elhoztad, amit csak egy szív érthet meg,
Életed kései szakaszát, velem oszthatod meg.
Bevallom, ily csodára a földi élet oly kevés,
Nincs olyan hely a Földön, hol nélküled élhetnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése