Körmendi László: A szeretet
A szeretet csendes, néma és hallgatag.
Mint az erdő mélyén megbúvó kis patak.
Nem gyűlöl, ha van. Nincs gátja, senki se'.
A szeretet teremt. És nem rombol. Sohase'.
A szeretet olyan, hogy az ordas eszmék
le már nem gyűrhetik, hiába keresnék.
Megfoghatatlan, s mégis itt van megint.
Simogatja kezem, szemeimbe tekint.
Lehet, hogy egyszer majd ez is csak egyre megy.
Lehet, hogy állítják, nem egy az egyszeregy.
Lehet, hogy semmibe kiáltom, hogy hol vagy.
De ha nem szeretnék, hogy lenne a holnap?
A szeretet teremt, nem rombol sohase'.
Nem gyűlöl, nincs gátja. Nem rabja senki se'.
Csillan, mint erdők mélyén a hűs patak.
A szeretet csendes, néma és hallgatag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése