Bene L. Krisztián
Lelki társ
Tudod, néha csak úgy csodállak, csak úgy nézlek.
Mint művésznek a festmény, s festmény a kéznek.
Mintha táncot lejtene a fény, és a valóság.
Összefonódva keringene az álom, és a jóság.
Csak nézlek, mert hinni is nehéz.
Hogy arany mámorító, s édesebb mint a méz.
Hogy szíved megérintve, megragad s beterít.
Álomképet festeget, s álmokat vetít.
Szavak nélkül is értesz, szavak nélkül is értelek.
Ugyanúgy féltesz engem, ahogy téged én féltelek.
Egy síkon mozgunk a húron, együtt lépkedünk.
Este összefonódunk, reggel meg együtt ébredünk.
Tudod, néha csak úgy nézlek, s belemélyülök.
Bambulok milyen szép vagy nekem, s beleszédülök.
Meg se mozdulok, tán csak mosoly mi rám ragad.
Mert hiszem hogy megtaláltam, a lelki társamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése