Nagy tévedés azt hinni, hogy az anyagi javak a legfontosabbak az emberi életben. Az emberi boldogsághoz szellemi, lelki javakra is szükség van. Ha az ember egy szép kertben sétálhat, ha nézheti a virágokat, fákat, a csoda szép napvilágot, hallhatja a madarak énekét, ha együtt lehet azzal, akit szeret, ha a gyermekei örömet adnak neki, ha a szüleit tisztelheti, ezek a legfontosabbak a boldogsághoz, mert ez a lélek virágos kertje.... (Wigner Jenő)
2024. szeptember 19., csütörtök
Nem mondom
Hajlandó vagyok bízni benned.
Engedd meg magadnak, hogy a szívedre hallgass...
Az összeillés legbeszédesebb jele...
A lelked mindig melletted van...
"...ha van legalább egy ember, aki a lelkét körbeöleli...
Boda János: Forrás
Nézzünk szívünk szemével...
Segítsen az Isten, hogy jó barátok keze mindig legyen elérhető a számunkra, közös emlékeink hozzanak mosolyt az arcunkra, és engedjük, hogy lelkünk időnként feloldódjon a közös együttlétben. Segítsen, hogy a meghitt pillanatokat tudjuk megőrizni, mert ezekből az érzésekből tevődik össze az életünk. Becsüljük meg azokat, akiknek fontosak vagyunk, és engedjük el azokat, akiknek nem. Nézzünk szívünk szemével, mert a jóságot csak szívünkkel tudjuk látni. Segítsen az Isten körülnézni és boldognak látni mindazokat, akik szeretetünket viszonozni tudják.
(Deverdics Éva)
Vannak összetartozások téren és időn túl...
2024. szeptember 16., hétfő
Az ölelés, mint lelki kapcsolódás
Az ölelés, mint lelki kapcsolódás
Mikor megszületünk, folyamatos igényünk van rá, hogy a szüleink öleljenek minket. Kisbabaként a táplálék mellett ez a legfontosabb, amit kapunk, az ölelés melege és biztonsága. Ahogy növekszünk, egyre hosszabb időt töltünk nélküle, egyre távolabb kerülünk a szüleinktől, ahogy kezdjük megkeresni és felismerni a saját világunkat. Nem véletlenül kérjük azonban még később, néhány évesen is, hogy anya, vagy apa vegyen fel, szorítson magához, ha máshogy nem megy, hát sírunk érte, hiába mondja azt, hogy ne tegyük, mert már nem vagyunk picik.
Aztán elérkezik az idő, mikor fordul a kocka, amikor anya és apa szeretne több ölelést, de ekkor mi már nagynak érezzük magunkat, és egyre kevésbé engedjük ezt nekik. Ettől a ponttól kezdve egyre csökken az érintés és az ölelés az életünkben. Amikor elérkezik az idő, hogy párkapcsolatunk lesz, akkor a szexualitással összefüggésben újra előkerül az érintés és az ölelés, és ezután szinte kizárólag csak ebben a formában éljük meg.
Megfigyelhetjük az állatok között, a rágcsálók, a nagymacskák, vagy a majmok szeretnek egymáshoz érve, egymást ölelve pihenni, aludni. Cirógatják, vagy nyalogatják egymást, ami nincs összefüggésben a párosodással. Egymáshoz érni biztonságos érzés, nem csak kölyökként. A másik, a többiek testének melegét, elfogadását és jó szándékát érzékelik és éreztetik. Amelyikük ölel, az nem bánt!
Az érintés fontossága
Nálunk, embereknél valahogy elveszett, vagy legalábbis erősen lecsökkent az érintés és az ölelés a párkapcsolatokon kívül. Úgy megszoktuk, hogy csak szexuális vággyal összefüggésben érintünk meg más felnőtteket, adunk, és kapunk ölelést, mintha anélkül nem is létezhetne. Valószínűleg a természetes érintés hiánya miatt virágzik az összes masszázstechnika és érintésterápia. Az embereknek már attól a jó érzéstől gyógyul a lelke, és azon át a teste is, hogy egy másik ember abban a kis időben rájuk figyel, érinti őket, és elfogadja a testük érintését, bármilyenek is legyenek.
Az ölelés spirituális élményéhez visszavezethetnek azok a gyakorlatok, amikor megöleljük a fákat, egyfajta áramlást, feltöltő érzést tapasztalva. Ennél erősebb, ha az állatainkkal kapcsolódunk. Ha megöleljük őket, érezhető, milyen mélységes, önmagunkat átadó, és a másikat elfogadó érzés ez. Az állataink teljes odaadással tudnak belesimulni az ölelésünkbe, szeretetet sugároznak, és mi is boldogságot érzünk.
A szeretet áradása a lélek természetes és alapvető működése
A házi kedvenceink bíznak bennünk, de úgy tűnik, mi, emberek nem bízunk ennyire egymásban. Sokszor a szeretet átadásától és elfogadásától jobban félünk, mint a harcok általi lelki sebektől, mintha a többi ember oroszlán volna, aki megharap, ha megérintjük. Talán a félelemnek oka az is, hogy ha nem akarunk szexuális kapcsolatot a másiktól, nem közeledünk, pláne nem érintjük meg, nehogy a másik félreértse. Mert félreértené, hiszen fiatal felnőtt kora óta csak szexuális kapcsolatban érintették és ölelték…
Mikor két ember megöleli egymást, nem csak a testük ér össze, az érintés segítségével a lelkük is összekapcsolódik, és mozdulataik ezeket az üzeneteket továbbítják egymásnak:
Nyitott vagyok arra, aki vagy.
Ráhangolódom a valódi lényedre.
Elfogadlak ilyennek, amilyen vagy.
Értelek, és megértelek.
Bízom Benned, és bízhatsz bennem.
Közel engedlek a legmélyebb önmagamhoz.
A két lélek elmélyülése egymásban semmihez sem hasonlítható, boldog érzés. A magyar nyelv szavai csodálatosan leírják, hogy mikor boldogok vagyunk, egy ÖNfeledt állapot jön létre, amikor az ént feledjük, azt, ami egyedivé, és ezáltal különbözővé tesz bennünket. Megengedjük MAGunknak, lényünk magjának: a lelkünknek, hogy egy rövid ölelés idejére MI-vé kapcsolódjon össze, és együtt lélegezzen. A közös LéleKzés segíti a szeretet akadálytalan áramlását.
(Lévai Andrea)
Az öröm belülről fakad...
Valódi öröm
Az örömöt a boldogsággal és nem a szépséggel szokták társítani. Pedig ha ránézel valakire, aki sugárzik az örömtől, úgy érezheted, hogy sosem láttál szebbet. Az öröm belülről fakad, ha valaki a lelkéből mosolyog, máris gyönyörűvé válik.
Forrás: Ipsos, Parisian’s
Körmendi László: Taníts!
Bene L.Krisztián:Szeretném a kezedet
Bene L.Krisztián:Szeretném a kezedet
Szeretném a kezedet,
hogy együtt legyünk szabadok.
Szívedet, s a nevedet,
ha megadod, én maradok.
A pillantást, szerelmesen,
felhők alatt csókokat.
Ölelésed selymesen,
hogy szórhassam a bókokat.
Szeretném a kezedet,
hogy simuljon az enyémmel.
A szerelmetes szemedet,
mi befogad a reménnyel.
Az életed, az idődet,
a boldogságod keretnek.
A gyengeséged, erődet.
Szeretném mind! Mert szeretlek!
Füle Lajos: Látni
Olyan sok szépségből vagy...
Igazán és mélyen mindig csak egyetlen embert lehet szeretni.
A társad a társad, akivel lelkek vagytok...
Az igazi csoda sokszor nem kívül, hanem belül történik...
2024. szeptember 15., vasárnap
Bene L. Krisztián:Ez az a hely
Bene L. Krisztián:Ez az a hely
Zavarba ejtő vagy, ahogy itt állsz.
Ahogy szólsz, hallgatsz, nézel, vagy csak úgy létezel.
S ha észre sem veszel, vagy éppen bírálsz.
Ahogy olykor tanítanál nekem, néha meg gyerekként kérdezel.
Furcsa a jelenléted, szinte az ellentétem lehetne.
Furcsa annyi minden ami téged jellemez.
Furcsa, hogy egy ilyen ember engem szeretne.
S megmarad mellettem, s nem inkább ellenez.
Miattad kezdtem el máshogy látni a világot.
Miattad a színek is mintha élénkebbek lennének.
Miattad őrzöm, a szívemben a lángot.
Miattad érzem magam erősnek, és olykor gyengének.
Hogy lehet az, hogyha az arcodba nézek, ekkora örömet szerez?
S ha közben te is épp lopva nézel, miért ekkora boldogság nekem?
Mi értelme ennek, s mégis miért olyan jó érzés ez?
Miért fogalmazódik meg bennem, hogy te vagy a mindenem?
Összezavarod az életem, kusza lesz, és egyben egy csoda.
Megnehezíted a dolgomat, mégis könnyebb lesz az út a világ tetején.
Hiszen együtt indulunk el, s majd együtt érünk oda.
Ez az a hely, ez az az idő... ahol nem lehet most más, csak te meg én.