Élvezd, amíg jelen van...

 

 

Ahogy jön, úgy el is megy; nem tartogathatod, nem kapaszkodhatsz bele. A szellő úgy jön, mint a suttogás, nem csap zajt, nem tűz ki hirdetményeket, nagyon csendesen érkezik, nem is hallod, és hirtelen már ott is van. Így érkezik Isten is, így érkezik az igazság, az üdvösség, a szeretet - mind úgy jönnek, mint a suttogás, nem dobokkal és trombitákkal. Egyszer csak megérkeznek minden előzetes bejelentés nélkül, még csak azt sem kérdezik: "Bejöhetek?" - egyszerűen, váratlanul felbukkannak. Így érkezik a szellő is: az egyik pillanatban nincs ott, a másikban pedig már ott van.
És a második dolog: ahogy jön, úgy el is megy; nem tartogathatod, nem kapaszkodhatsz bele. Élvezd, amíg jelen van, és amikor távozik, hagyd elmenni. Légy hálás, hogy eljött. Ne legyen benned neheztelés, ne panaszkodj. Amikor elmegy, elmegy - semmit sem tehetsz ellene.
De mi mindig kapaszkodunk. Amikor eljön a szerelem, boldogok vagyunk, de amikor elmegy, megsértődünk. Ez nagyon tudattalan lét - hálátlan, nem értő. Ne feledd, ahogy jön, úgy el is megy. Nem kérte, hogy jöhessen... Most miért kérné, hogy távozhasson? Ajándék volt odaátról, rejtély, és ugyanolyan rejtélyesen kell távoznia. Ha valaki szellőként éli az életét, nincs benne kapaszkodás, nincs kötődés - nincs megszállottság -, egyszerűen hozzáférhető marad, és bármi történik, az jó.

 

(Osho)