A szeretet meleget sugároz...

 

 

Tudod, ma kora reggel,
a látóhatár mögül kiragyogott
a fénylő Napkorong,
s talán, mert a borongós
téli napok után
először mutatta meg magát,
eltöltött a hála érzése,
és bent egy hang, hangtalan
azt súgta,
hogy köszönöm Kedvesem,
hirtelen magam is meglepődtem,
hogy még az égi tűzkorong láttán
is feléd száll a hálám,
aztán arra gondoltam,
hogy azért lehet,
mert Te hívtad fel a figyelmem
a csodára, amit addig talán
nem is hittem csodának,
arra is gondoltam,
hogy ő mindig mosolyog ránk,
de vannak rajta kívül álló okok,
amik miatt néha nem látható,
újra meg újra közénk kerül valami,
ami eltakarja fenséges sugarát,
talán azért,
mert a hosszú sötét után,
az ember sokkal jobban érzi,
értékeli a meleget, és a fényt,
én is szeretnék a Napod lenni,
hogy olyankor is világosba legyél,
amikor nem látni a valódit,
tudom, gyenge kis napocska,
de mondják, a szeretet az fényt,
a szeretet meleget sugároz,
közénk is odakerül néha a ború,
de hidd el,
akkor se fordulok el tőled,
ha nem látsz is,
ha sötétben vagy is,
én mindig feléd vagyok.



(.kaktusz)