2013. január 20., vasárnap

Árvai Attila: Hó


Árvai Attila:
 
Hideg márványtakaró
Vakítóan fehér hó…
Elvakítja két szemem
Nyomot hagy a lelkemen

Égből hullik szépen alá
Énekli az Isten dalát
Két kezemet meghűti
Az arcomat pezsdíti

Láthatatlan fehér fátyol
Megcsodálod benn a házból
Mosolyogsz, ha felnézel
Szíved eltel reménnyel…

Ott rejtezik a szívedben
Fehérfátyol lepelben
Ha elcsendesedsz, meghallod
Mit néked a hó suttog…

Kinyitja az ég ajtaját
Megépíti hó hintaját
Már messziről sugárzik
A szemed is csak káprázik

Tiszta fehér áldott hó
Lelkünket is feloldó
Hideg fagyos érinteni
De szívünket melengeti

Isten arca rejtve benne
Örök titok fehér lelke
Boldog vagyok, hogyha látom
Csodálom hát mindenáron

Isten adta fehér lepel
A mennyekbe felvezetel
Csodállak én, míg csak élek
Áldozok szép énekének
Ki megalkotta e csodákat
Az Isten havas világának…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése