Zimonyi Zita: Megtaláltalak

 

 

Zimonyi Zita: Megtaláltalak

 

Fennhangon mondom himnuszom,
szerelemhittel hirdetem,
harsogom, szerte kiáltom
lázas rezdüléssel fénylem:


alakomra kulcsoltalak,
egemre, érzékeimre írtalak, forrasztottalak,
megálmodtalak, ébredve



szememre tapasztottalak,
naphosszat hévvel idézlek,
jártamban-keltemben várlak,
hallgatásban is becézlek,


szállok föl-le, röpít föld s ég:
nekünk vetett ágy a világ,
veled magasság a mélység,
testem érted nyújtózó ág;


helyettem is ismételje,
dobogja minden ütőér,
tárt szívű vággyal jelezze,
vallja a csönd, s végtelen tér,


az összes hű, ölelő kar,
táruló, friss életkehely,
termékenyítő vad vihar,
kívánkozó virághüvely,



mert túl józan, kemény a szó,
- jó szeretőként dicsérni -,
a csodához nincs, mi méltó,
fussak esdve ünnepelni:



hogy végre megtaláltalak,
öröme víg sejtelmeknek,
kit öröktől kívántalak,
ösztönömben reméltelek!