A szeretet fénye...

                                                               

Tudod, arra gondoltam,
csak olyan ember érzi,
hogy nincsen kedve élni,
aki nem tudja mi az, szeretni,
anélkül az ember mindig fázik,
mert a szeretet melegít,
oxigént ad a szeretet,
a szeretet maga az élet éltetője,
és akinek nincs kedve hozzá,
annak azért nincs,
mert fuldoklik a szeretetlenségtől,
a szeretet-nélküli élettől,
az élettelen élethez nincs kedve,
szeretet nélkül az élet csak műélet,
amiben semmi se valódi,
azt is mondják,
valakinek arra van ideje,
amire akarja, hogy legyen,
de ha valaki megtalálja
az életben a szeretetet,
akkor arra mindig van ideje,
a szeretethez soha sem fáradt,
annak nem akad el a gondolata,
mindig van mondanivalója,
ha tudja, valahol szeretettel várnak rá,
mondják, idővel minden megfakul,
unalmassá, szürkévé válik,
de a szeretet az soha sem fakul,
fényével mindent bevilágít,
az idő, a távolság
a sebeket begyógyítja,
talán igen, talán így van ez,
de a szeretet hiányát nem lehet megszokni,
az folyton terjedő fekéllyé válik,
minél jobban távolodik,
annál jobban mar,
annál jobban sebesedik,
ha minden is megvan,
akkor is hiányzik a kedv,
a szeretet nélkül kiüresedett élethez,
hiányzik a szeretetre mindig jutó idő,
hiányzik, mert meghal a gondolat,
ha nincs kinek elmondani,
hiányzik a fénye a szeretetnek,
ami ragyogásával megszépíti a világot.



(.kaktusz)