Simon László:
Misztérium
Amikor lelked hívja
A lelkem, látszólag
Semmi nem történik
Az alatt
Nem rebben
Szellő, s a tó tükre
Fodratlan marad
Nem hull levél
A fáról, jég sem olvad
Mégis, találkozásuk
Misztériumától
Teremtő idő halad
A végtelen felé
Csodát idéz
Nyári gyümölcsök ízeit
Nap szagú meleget
Fák fölé
S az élet rejtett
Kincseit
Ősi erővel törhetne
Ősi erővel törhetne
Fel, fel a magasba
De…
Ők csak nézik egymást
Csodálva,
szerelmet adva
Minden pillanatba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése