Dér Ildikó:
Álmaim...
Álmaimban téged látlak.
Követlek, mint egy árnyat.
Kacagva szaladsz felém, és
én várlak.
Meg akarlak fogni, de te
nem engeded.
Csak ölelni akarlak,
hogy szeresselek.
Ott állsz a közelemben.
Vágyaim mégis eltűnnek
a ködben.
Sűrű a köd, már alig látlak,
de követlek, mint egy árnyat.
Maradj még kérlek, suttogom.
Nem válaszolsz, tudom, tudom.
Mert csak álom kép vagy, az
én örök álmom.
Követlek, mint egy árnyat.
Kacagva szaladsz felém, és
én várlak.
Meg akarlak fogni, de te
nem engeded.
Csak ölelni akarlak,
hogy szeresselek.
Ott állsz a közelemben.
Vágyaim mégis eltűnnek
a ködben.
Sűrű a köd, már alig látlak,
de követlek, mint egy árnyat.
Maradj még kérlek, suttogom.
Nem válaszolsz, tudom, tudom.
Mert csak álom kép vagy, az
én örök álmom.
Szívemben nyomott hagyott
a lényed, amit már csak
álmaimban érzek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése