ÉRZELMI TÉL
Beszélj hozzám,
Mert láttam
Lassan elfogyó mosolyod,
Elrejtett sebeidet.
Annyira távol az otthonodtól, vajon tudod-e,
Hogy nem vagy egyedül?
Aludj ma éjjel édes nyári fény.
Szétszakadt tegnapok, a múlt egyre csak távolodik
Milyen gyorsan halad el az idő
Az élet mulandósága mellett.
Az elpazarolt pillanatok nem jönnek vissza
És sohasem érezzük majd újra.
Az álmaimon túl,
Mindig velem.
Bevillan arcod a szemeim mögött,
egy végső fakó sóhaj.
De a nap felkel és a könnyek felszáradnak,
És minden, amit hoz, csak újabb álom.
És az idő elrohan
Az élet mulandósága mellett.
Az elpazarolt pillanatok nem térnek vissza
És sohasem érezzük majd újra.
(Anathema-Emotional Winter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése