Purzsás Attila:
Lennék, vagyok
Lennék ébredő természet, ha te lennél a napsugár,
öledben ringó csecsemő, ki az anyai csókra vár.
Lennék réten sarjadó fű, ha te éltető hűs eső,
kandallóban ropogó tűz, fázós lelked melengető.
Lennék én a végtelen ég, ha te lennél a csillagom,
lágyan simogató szellő, tikkasztóan meleg napon.
Lennék szomjazó sivatag, ha te lennél az oázis,
szívedben minden dobbanás, öröklétig, s még tovább is.
Vagyok őrülten szerelmes, s te vagy múzsám és angyalom,
egy örökkön álmodozó, ki rád gondol minden napon.
Vagyok egy egyszerű ember, s az ég téged rendelt nekem,
s őszintén csak azt kívánom, mindörökre maradj velem.
öledben ringó csecsemő, ki az anyai csókra vár.
Lennék réten sarjadó fű, ha te éltető hűs eső,
kandallóban ropogó tűz, fázós lelked melengető.
Lennék én a végtelen ég, ha te lennél a csillagom,
lágyan simogató szellő, tikkasztóan meleg napon.
Lennék szomjazó sivatag, ha te lennél az oázis,
szívedben minden dobbanás, öröklétig, s még tovább is.
Vagyok őrülten szerelmes, s te vagy múzsám és angyalom,
egy örökkön álmodozó, ki rád gondol minden napon.
Vagyok egy egyszerű ember, s az ég téged rendelt nekem,
s őszintén csak azt kívánom, mindörökre maradj velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése