Purzsás Attila: Holdfényes séta

Purzsás Attila:    

Holdfényes séta

 

Felhőktől maszatos égen,
Gyönyörű telihold fényben
Szárnyal gondolatom a végtelen térben,
Csillagokkal szegélyezett messzeségben.

Érzékekkel játszó remény,
Arcod, mint égi tünemény
Mosolyog rám gyöngyház színű holdsugárban,
Szerelmetes csillagszemed sugarával.

Tüzes szíved lángja éget,
Érzem, nekem ez a végzet,
Mit sorsom az élet naplójába vésett
Kitörölhetetlenül. Szeretlek téged!

Gyönyörű telihold alatt
Sétálunk míg hajnal hasad,
S álmaimmal együtt ölellek magamhoz,
Bízva, hogy az eljövendő csak szépet hoz.

Mert tudom, mert itt bent érzem,
S lehet, az idő tünékeny,
Rajtunk nem fog ki holmi zöld szemű ármány,
Csak repülünk tovább a szerelem szárnyán,

Míg egyszer csak megöregszünk,
S hold sugarán útra kélünk
Majd oda, hol szerelmünk örök, s végtelen,
Hol lélek és test mindörökre megpihen,

De addig míg még itt vagyunk,
Egymás fülébe súghatunk
Szívünkből jövő szerelmes szép szavakat,
Kéz a kézben sétálgatva a hold alatt.