Te vagy az!
Megfogtam az álmomat,
beleszőttem a tiédet,
hogy érezzem, ahogy lüktet
megállok csendben mögötted
nézem, ami van, ez a szép
közel húzom a magamét,
és odarakom melléd a szívemet,
mint egyetlen kincsemet,
tedd, amit szeretnél vele,
csak egyet kérek én;
sose törd össze,
mert darabonként semmi csak,
és nehezen viselném magam alatt,
de tudom, hogy nálad jó helyen lesz.
Nem is hiszem néha,
te így szerethetsz.
Így egyszerűen, tisztán. Szent igaz.
Minden megélt boldog percem, álmom:
Te vagy az!
(Papp Ádám)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése