Két Lélek...
Mert ehhez két ember kell....
Hiába
zubog az egyik emberben végtelen folyóként, mélyen a szeretet. Hiába
árasztja magából az ősi energiát, ha a másikban nem rezdül meg az őserő,
ha gátak közé szorultak benne az érzések. Hiába szólaltatja egyikük
fáradhatatlanul lelke dallamát, ha nem talál visszhangra, s nem játszik
szimfóniát a másik lélekkel. Hiába dobban szívének minden ütemében a
szerelem, ha képtelen egy ritmusra járni a két szív. Nem szól így a
mennyei muzsika. Nem tud együtt táncolni, újra egybekélni a szerelem
szentségében a két lélek, mely Egy és Örök.
Mert
ehhez két ember kell, hogy minden rezdülésben, minden érintésben,
minden szóban, és minden érzésben együtt daloljon a lélekdallam. Mert
végül csak így érdemes...
(Budai Orsolya)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése