Struwe Annamária - Ne felejts el élni.
Húsz évesen , a bőröd szép és feszül.
És a szíved a boldogságtól repül.
Még egy farmer , még egy cipő mit veszel.
Mert azt hiszed ezzel szebb leszel.
Harminc évesen , semmire sincs időd.
Szinte le se veszed a cipőd.
Kell a ház , kell az autó.
S ez nem az utolsó.
Negyven évesen , már boldog lehetnél.
Mert mindened megvan mit szeretnél.
Most pedig gyermekednek kell egy táska.
És itt is fontos a márka.
Ötven évesen , már bölcs lettél.
Talán valójában tanárnak születtél.
Te vásárolsz , mert hozzák a sok unokát.
S te úgy látod őket mint valami csodát.
Hatván évesen , várod a nyugdíjat végre.
Áhítattal gondolsz e pénzre.
Tervezed majd mennyi mindent csinálsz.
Ha már nem a munkába jársz.
Hetven évesen , már nincs kedved menni.
Éttermekben már nem akarsz enni.
A kert is túl nagy már neked.
Hiszen néha már remeg a kezed.
Nyolcvan évesen , megőszültél.
S rájöttél, hogy még alig éltél.
Örülsz ha a gyerekek karácsonykor jönnek.
S születésnapodon telefonon köszöntenek.
Kilencven év , de szép kór mondják.
De füleid ezt már alig hallják.
Az élet ráncaival vagy már tele.
S amire vágysz már csak Isten keze.
A szépség mulandó.
Mint ahogy a test halandó.
Ne felejts el élni.
Hidd el , megéri!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése