SZÍVEM LELKEMNEK MENEDÉKE..
Ha nem beszélsz velem, akkor is felelsz, mikor fényképedet nézem. Látom, a kedves mosolyod és a néma nevetésed s ahogy huncutul kacsintasz rám.
Nézlek téged és
rám ragad a derűs kacajod ,ezen én is kuncogok ,eszembe jutnak a vidám pillanatok,amit együtt éltünk meg,
bár komor a világ, de a humorod mindent felold.
Szívem lelkem menedéke, elrejt és olykor megnyílik neked ha kéred ismét karjaimban fogadlak téged,
áramoljon felém szerelmesen a szíved,
lelked legszebb helye,
a csillogó szemeid tükrében elveszek, kedves arcod rám mosolyog ettől oly boldog vagyok,megrészegít ez a boldog tudat,de ez kell nekem,rabod lettem kedvesem.
akármilyen hosszú útról érkeztél a szívemben,többé el nem engedlek,te lettél lelkem szeretet menedéke.
Mosolyod csak úgy ragyog, te mindig önmagadat adod ,lássatok emberek,
ez is én vagyok,
Nincs álarcom,festék nem takarja arcom.
Miért is rejtegetnéd őszinte, bájos mosolyod.
Lényeg,hogy itt vagy velem és titokzatos mosolyodban gyönyörködhetem.
Kívánom neked kedvesem,hogy Isten szeressen nagyon és áldja meg szerelmünket,mert csak veled vagyok boldog.
~Jáczku Julianna ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése