El kell engedni a régit, hogy végre megérkezhess…
Minden változik... Energiáid tisztulnak, rezgésed emelkedik, ahogyan ébred a lelked, ahogy egyre inkább ráébredsz szívbéli vágyaidra, önvalódra. Már egyre inkább emlékszel, és keresed azt a régről ismert érzést, amiben béke volt, egység, szeretet és biztonság.
Keresed a helyet, ahol mint puha pehelypaplan, úgy ölelt át Isten végtelen szeretetével…
Már nem tudsz megalkudni, nem bírsz hazudni, nem bírod a drámákat, a játszmákat, a karnevált…még akkor sem, ha színes forgatagával varázsol el. Mert már mögé látsz. Már a lekeddel érzel, és nyitott könyv a világ.És csak egyre vágysz…csak menni, csak követni a szeretet útját.
Már nincs időd. Nem azért jöttél, nem azért születtél, hogy mások nemlétező drámájában statisztálj.
El kell engedni…embereket, helyzeteket, körülményeket, helyeket, szokásokat, érzéseket, szerepeket, mintákat…
Hogy felszabadulj. Hogy megérkezz. Hogy önmagad legyél. Hogy hazaérj. Hogy kapcsolódj. A Fénnyel, az Egységgel, a Szeretettel.Hidd el, hogy vannak olyan emberek, helyzetek, ahol valóban önmagad lehetsz. Ahol nem mérgeznek, nem bántanak….hanem emlékeznek rád. Arra, hogy testvér vagy, és úgy bánnak veled, ahogyan azt szeretnék, hogy velük is bánjanak: tisztelettel, őszintén, szeretettel.
De ahhoz hogy ideérj, ki kell lépned…el kell engedned a régit…ami már nem a tiéd.
Sándor Judit - Jóportál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése