Boda János: Mióta vagy nekem
Mióta vagy nekem, ölelésed
fenntart engem, ringat lágyan,
arcod a párnám és a tested az ágyam.
Érintésed ébreszt, akár a hajnali szél,
mely a mindennapok romjain lebegve átkísér.
S olykor elviszel engem idegen tájakra,
összeborulva, ráhajtod fejed a vállamra.
S mert a szerelmünk egy ékes játék,
ezért nem borulhat ránk az árnyék.
Puha szívű, nyári éjszakákon,
tested testemmel körbezárom.
Halk sóhajokba olvasztom a neved,
és titkos álmokkal átszövöm a szíved.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése