Ezer élet
Némaságommal hallom csended,
nem zavar a hang nélküli mondat,
szeretettel és alázattal figyellek,
érzéseid már régen kimondtad.
Türelemmel nézem kopogó lépted,
mikor távolodó alakod figyelem,
nem ránt vissza éjjel ölelő karom,
bőrömben még az illatod viselem.
Látom még visszatekintő szemeid,
elmúlt pillanatok jele belénk égett,
nem múlik el, hisz most kezdődik,
összeköti lelkünk ezer és ezer élet.
(Dóró Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése