Szeretni kell

Szeretni kell, szeretni mindig,
nyíló vadvirágot, a kéklő eget,
szeretni a nap aranyló sugarát,
szivárvány színét, a vándorfelleget,
az esőnek éltető cseppjét,
Istent, Gyermeket, Hazát,
szeretni az éj sötét bársonyát,
és a hajnal tündöklő csillagát.
Szeretni kell, mindig szeretni,
szétosztani lelkünk csodás vagyonát,
hogy épüljön, boldogabb legyen általa
e gyötrődő, könnyező világ.
Szeretni kell, mindig szeretni,
hisz koldus az, ki nem szeret,
bánat esője hull fejére annak,
kinek szívében nincs más: csak gyűlölet.



(Vajay Tiborné)