Szeretetszivárvány
Honnan tudod, hogy igazán szeretsz?
…szabadon hagysz… megengeded a másik embernek, hogy – felemelkedése érdekében – (meg)tapasztalhassa Önmagát úgy, ahogyan akkor és ott képes rá.
Erre azonban a gyakorlatban csak az nyitott és fogékony, aki szerelmes saját lényébe. Mert ő az, aki nem fél az elvesztéstől, aki bízik az életben és a feltétel nélküli szeretetben. Nem függ, mert tudja, nincs szüksége másra ahhoz, hogy boldogságot élhessen. Nem szeretetpótlékként rögzíti magához a párját, nem magánya ellenszereként, szerződtetett rajongóként tartja maga mellett görcsösen – hanem a közös szárnyalás szabad élményéért kapcsolódik a két lélek, egymásra sugározva az élet hozta örömöt.
Megengedve, elengedve, elvárások és félelmek nélkül csak akkor tudsz a másik ember felé fordulni, ha teljes egész vagy önmagadban is. És akkor bármely arcod – szivárványszínként – megmutathatja magát, a megfelelő pillanatban még ragyogóbbá varázsolva a meghitt kapcsolódás végtelenségét…
(Cs. Szabó Virág)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése