A csend "hangjai"
Néha csendre vágyom,
a lélek nyugalmára,
egy szavak nélküli perc
szelíd magányára,
mikor láthatatlan csendfalak
óvnak a világtól,
távol tartva lelkemet
zúgó viharától,
mikor magam lehetek,
mégsem egyedül,
mikor köröttem minden,
minden elcsendesül,
csak ketten vagyunk:
Isten és én,
mikor érzem, hogy jelenléte
szívemhez ér,
mikor meghallom békés,
csendesült szavát,
s elengedem lelkem
minden bánatát,
csendre vágyom olykor,
hogy szívem megpihenjen,
mikor nincs senki más velem,
csak a csend és az Isten.
(Vajay Tiborné)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése