Sóhaj vagy bennem

Sóhaj vagy bennem,
törékeny lelkemnek rejtekén,
meg nem írt vers,
egy szerelmes, érzéki költemény,
el nem csókolt csók,
ki nem mondott lázas vallomás,
féltve őrzött álom,
szívembe zárt angyali látomás.
Lángoló hatalmas tűz,
mely perzselve emészti testemet,
égig érő vágy,
mi borzongással tölti érzékeimet,
szomjoltó patak
simogató, szelíd, lágy habokkal,
gondolat vagy bennem,
mely lelkemet megtölti álmokkal.
Szívem dobbanása közt a csend,
mi megtöri létemnek éltető hangját,
csend vagy bennem,
mely ölel, távol tartva a világnak zaját.
Te vagy a sóhaj
törékeny lelkemnek rejtekén,
egy szavakkal el nem mondható,
szerelmes, érzéki, lázas költemény.


(Vajay Tiborné)