2013. június 6., csütörtök

A szeretet biztonságos védelme...


Tudod arra gondoltam,
az embernek a legszűkebb,
legszemélyesebb otthona
saját maga,
de sokszor olyan ez az otthon,
mint egy hatalmas lakás,
ami bejárhatatlan,
barátságtalan, gazdátlan,
ahol nincs egy olyan helyiség,
ahol a lakó megpihenhetne,
ahová nem ér el a csatazaj,
a jól célzott kívülről jövő golyó,
kószálnak az idegenek,
ajtót, ablakot nyitva felejtenek,
a bentlakót cudar huzatnak kitéve,
őket nem lehet kitessékelni,
bejönnek a legkisebb résen is,
s mert nincs egy hely visszavonulni,
megpihenni,
az ember az állandó harci zajban,
(mint ki a csatatéren él)
nagyon elfárad,
a sok kívülről jövő áramlatot
nehéz megfelelően kezelni,
különbséget tenni
fontos, és a kevésbé fontos,
valódi és vaktöltény között,
a kívülről jövő rendetlenség
az egészet átitatja,
nincs egy külön szoba,
egy tisztaszoba,
ahová csak a kiváltságosok léphetnek be,
az embert sokszor támadja
a külvilág múló,
mégis nyugtalanságot okozó háborúja,
de jó, ha van egy jól védett bástya,
ami a lelket veszi körül,
ahol a szeretet lakik,
a külvilág békétlen csatái
nagy veszélyt nem okozhatnak,
ha van hova visszavonulni,
nagy baj nem lehet ott,
ahol a legfontosabb pontok
a szeretet biztonságos védelme alatt vannak.

.kaktusz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése