Ametist: Jelek...

Jelek...

Egy kőbe zárt virág
- festett, színes falak -
régi templom, amit
elnyelt a sivatag...
arcképek, kottára
festett dallamok:
versek, örök érvényű
gondolatok, miket
emberek véstek
az Idő kerekére:
a kerék forog, s a
körforgásnak soha
nincs vége...
segítesz élni, én segítek
neked - egymás lelkébe
írtunk láthatatlan jelet,
s a Jel, ha igazi volt
örökre megmarad:
- hangok -
- érintések -
- szavak -
érzések, amiket
egymásnak adunk, mert
kiválasztottak, emberek
vagyunk: érző, szenvedő
Világot megváltó lények
küldetésünk a harc, és
jutalmunk az Élet.


(Ametist)