Úgy vártalak

Úgy hiányoztál,
Mint szomjas földnek az eső.
Letépett virágnak,
A mező.

Mint árva gyermeknek,
Ki édesanyjára vár,
Úgy vártalak,
Igen, úgy hiányoztál.

Úgy vártalak, mint egy kis madár,
Kit, ha karod átölel,
A világ zaja hozzá,
Többé nem jut el.

Úgy hiányoztál,
Mint egy falat kenyér az éhezőnek.
Ahogy a szeretet koldusai, állnak az úton.
Mondd, te köztük vagy, vagy csak nézed őket?

Úgy vártam rád, mint sötét éjszakán,
A hold a csillagot.
Hogy végre rám találj,
S észrevedd, én is itt vagyok.

Úgy hiányoztál,
Mint csillagoknak az este.
Mint játékosnak a jó kívánság,
Ha kerüli őt a szerencse.

Víz a szomjazóknak,
Egy falat kenyér, hogy ne halj éhen.
Igen, így hiányzol nekem, minden napon,
Minden éjen.


(Juhász Istvánné)