Szimpla W

Szimpla W

Mint fűszálak gyökere felett a nap
Úgy bújt el a messzi kósza pillanat
Úgy figyelte a lármás láthatár
Por takarta úton jössz e már?

Jöttél, végtelenbe futó palásttal
Láttál szemeidben égő parázzsal
Győztél lombkorona fedte homlokod
Várj rám, felidézem ódon otthonod.

Mint rétet takaró fehér akarat
Szikrázó hókristály égszínkék fa alatt
Meséimbe szövöm pattogó tűz mellett
Én vagyok az álmod, életed, szerelmed.

(Sz. I. / Szimpla W)