2016. január 23., szombat

Szeretlek...

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Szeretlek...

Cseng fülemben a szó, szeretlek,
Olyan tisztán hallom még ma is.
Telhetnek napok, hosszú évek,
Ez a szó soha nem lesz hamis.

Talán, mert ezerszer kimondjuk,
Így marad örök a szeretlek,
Mert álmunkban is tisztán halljuk,
S hiszünk a kacsintó szemeknek.

Dalolja madár reggeleken,
Hallani, hogy csábítja párját.
Gyermek mondja anyja ölében,
Tóban csillantja nap sugarát.

Nem, ezek csak aprócska dolgok,
Csupán csak cseppek, nem tengerek,
Melyekbe most belezuhanok,
Mint megszédült, kába részegek.

Szó, mit a szív őriz legbelül,
Létezik minden dobbanásban,
Egész testedben most megfeszül,
S míg élsz, tart örökös fogságban.

(Suhajda József)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése