Nélküled - Veled

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nélküled - Veled

Nélküled a nap nem ragyogó,
Szívem hanga is csak zokogó,
Nélküled a világ elveszett,
Mezőkről a fű rég kiveszett.

Nélküled nincs a tűzben szikra,
Mely a lángot majd újra szítja,
Nélküled a szikla csak porszem,
A völgy pedig kicsinyke verem,

Nélküled nincs tavaszi zápor,
Mi a földnek üdítő mámor.
Nélküled csak szürkék a színek,
Nem csengenek többé a rímek.

Veled minden holt nap ragyogó,
Szívem is hevesen dobogó,
Veled enyém az egész világ,
Mezőket borít a sok virág.

Veled máglyák gyulladnak sorra,
Parazsat hagyva utókorra,
Veled a sziklák gránithegyek,
A völgyek mélyülő tengerek.

Veled a zápor hűs ajándék,
Földbe vetett magnak, hogy igyék,
Veled szivárvány ül az égre,
Verssoraim csengenek végre.

(Suhajda József)