Érzelem
Tudtam, veszélyes vizekre eveztél.
Ahogy hozzám értél, borzongás járt át.
Éreztem ujjaid minden apró mozdulatát.
Íriszed apró fényszilánkjai eltaláltak,
Nem védtek gyenge akaratfalak.
Az ész azt súgta: várj, nincs itt az idő!
A test azt, hogy eltűnt akarat, s erő.
A csók, mely tüzes volt, daccal teli,
Olyan, ami folytatást, jussát követeli.
Milyen jó lett volna elolvadni a karodban,
Bízni folytatásos, boldog holnapokban.
Mikor kértél és a szemembe néztél,
Tudom, hidd el, hogy Te is így éreztél.
(Vári Józsefné)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése