Szerelem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerelem

Hát mégis rám találtál újra,
Nem számít, hogy hány év múlva,
Szívemnek megpendült a húrja.

Hát mégis utolértél,
Koromtól nem féltél,
Újból magadhoz emeltél.

Kérlek, el ne ítélj,
Mert nagy a szenvedély,
Nem hivalkodó, nem kevély.

Zsarátja néha lobbanó,
Nem kell semmiféle szó,
A szerelem némán is jó.

Szorít, és ringat, és felemel,
Néha erőszakkal leteper.
Ha kérdezed, nem felel.

Kínoz, és könnyre fakaszt.
Etikát, törvényt szögre akaszt.
Szádra mégsem hoz panaszt.

Sokszor fáj, és mégis nélküle
élni, mondd, mennyit érne?
Örülök, itt vagyok vele.

(Vári Józsefné)