Megnyugodva
Szökni akar már múltunk, szél szárnyán rohan, elviszi,
messzi sodorja szerelmünk, végtelen útra, ahol nem
nyugszik a vágy, csak némán vár, míg újra tavasz jő.
Bús napok élte után már tudja, a csókja üdén és
boldogan ébreszt álmomból, zengő dala hívja
kis madarát és fészkében nyugtatja a lelkem.
messzi sodorja szerelmünk, végtelen útra, ahol nem
nyugszik a vágy, csak némán vár, míg újra tavasz jő.
Bús napok élte után már tudja, a csókja üdén és
boldogan ébreszt álmomból, zengő dala hívja
kis madarát és fészkében nyugtatja a lelkem.
(Suhajda József)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése