Esti merengő
Az alkony már a fák hegyére ült,
Szellő suhan árnyas lombok között,
Minden erdőlakó elszenderült,
Az éjjel szép lassan felöltözött.
Pihenek egy magányos tölgy alatt,
Milyen szép, ahogy megáll az idő,
Ködfátyol borítja a kis tavat,
Olyan szép, mint egy selyem szemfedő.
Nyújtózom a fűben, sóhajom száll,
Lyukat keres a tág téridőben,
Szökni készül, de tétován megáll,
Talán int felém az erdőszélen.
Engedem, hadd kergetőzzön vadul,
Réges-régen nem volt ilyen szilaj,
Alant a sok vad csendben meglapul,
Talán nem történhet már semmi baj.
Majd visszatér a hajnali fénnyel,
Egy szép, távoli világról mesél,
Ahol angyalok várnak zenével,
S nem törődnek már térrel, idővel.
Szellő suhan árnyas lombok között,
Minden erdőlakó elszenderült,
Az éjjel szép lassan felöltözött.
Pihenek egy magányos tölgy alatt,
Milyen szép, ahogy megáll az idő,
Ködfátyol borítja a kis tavat,
Olyan szép, mint egy selyem szemfedő.
Nyújtózom a fűben, sóhajom száll,
Lyukat keres a tág téridőben,
Szökni készül, de tétován megáll,
Talán int felém az erdőszélen.
Engedem, hadd kergetőzzön vadul,
Réges-régen nem volt ilyen szilaj,
Alant a sok vad csendben meglapul,
Talán nem történhet már semmi baj.
Majd visszatér a hajnali fénnyel,
Egy szép, távoli világról mesél,
Ahol angyalok várnak zenével,
S nem törődnek már térrel, idővel.
(Suhajda József)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése