Én így szeretlek…

 

Én így szeretlek…

 

Olyan jó lenne, ha lennének rá szavak, hogy leírhassam, elmondhassam neked, hogy mit jelentesz nekem, hogy mennyire nagyon szeretlek téged! A szavak betűk, pontok, vonalak és pixelek, melyek általunk életre kelnek, de soha nem közelíthetik meg a teljes igazságot, azt amit az érző ember érez…gondolkodó emberek kifejezései ezek. Mi marad az érzőnek??? Érzések…pixelek nélkül, pontok nélkül, vonalak nélkül. Egyszerű érzés, energia ami a legvalódibb, legigazabb, olyan amit mindezzel együtt mégsem tudsz megfogni, megfogalmazni, nem tudod érteni, csak érezni. A szíveddel, lelkeddel értheted és ez a lényeg.

Nézz a szemembe, merülj el benne és lásd meg azt amit valóban közölni szeretnék veled. Érezd a nyugalmamat és azt, hogy abban biztonságban vagy, hiszen bennem velem együtt vagy, így megtartalak. Figyelj a szavak helyett most az érzésekre, nézz a szemekbe mélyen és lásd meg azt amit az érzések üzennek. A többi lényegtelen…tanulatlan vagy tanult emberek próbálkozásai, hogy elmondják fejből azt, amit a szívükben éreznek. Mindez lehetetlen! Az érzést nem lehet elgondolni, csak érezni lehet! Amikor gondolattá alakítod, bezárod egy kockába és a bezártságtól szertefoszlik, elillan, vége…

Az érzések maradjanak érzések, éljük meg és aztán engedjük el, engedjük, hogy áramoljanak a Mindenségben és így hozzánk, közénk rendszeresen visszatérhetnek, megélhetjük őket!

Én így szeretek, én ezt és így adom neked! Nekem ez a szeretet!


(Váradi Andrea)