Cseppnyi vágyak

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Cseppnyi vágyak

Vágytam újra ajkadról a szót,
A csendeset, a hangoskodót,
Mosolyod, a csillogó ékszert,
A csókoddal adagolt gyógyszert.

Vágytam a fénylő nyári hajnalt,
A szobából távozó angyalt,
Ki káprázatból igazit sző,
Hogy ne legyél álomba vesző.

Vágytam már a mámor cseppjeit,
Mint koldus a gazdag reggelit,
Kortyolnám finoman ízlelve,
A korsót gyengéden ölelve.

Vágytam a lángot, mely megéget,
Mindent, mit adhat még az élet,
Kérni, tudod, sohasem kértem,
Bocsáss meg, ha sokat beszéltem.

(Suhajda József)