Hívás

 

Hívás

Mennyire más lett
bennem a Lét zakatolása
azt hittem, ütemét
már untig ismerem
s most, mint vágtázó, éhes
farkas végtelen futása
ragad Feléd, hullámzó
Hold-ösvényeken
s oly dallamot süvölt
lázas, szomjazó ajakkal, át
beláthatatlan messzeségeken
szívemben fogant
hívó szavakkal
melyet a Te szívednek is
ismerni kell!
Megtagadhatatlan
felém-mozdulásban, rá
lelkednek felelni kell!
És akkor, e morajtalan
szilaj viharban, cikázó
fények között
újra-egymásba-fordulásban
a legmélyebb
és a végtelen fölött
néma Égi dalban
végre
összeválhatok - Veled...!

Al-saig Emilia)