Létezik
a zsigeri boldogságnak valami olyan éteri, akár misztikusnak is
nevezhető birodalma, ami csak azok előtt nyílik meg, akik teljesen
felszabadultan, tehát minden vallási-kulturális-társadalmi előítélet,
bűntudat nélkül adják oda magukat, ténylegesen, önfeledten,
maradéktalanul, minden rejtett rezerváció nélkül, azaz a másik gyönyöre
nyitja meg az én gyönyöröm kútját, mondhatnám, valamiféle belső
illumináció ez, fény, igen, fény, az én fényem, ami te vagy, vagy épp
fordítva, ráadásul ez az egész maga az érzéki végtelen, noha
másodpercekig tart. Vagy valószínűleg másodpercekig, mert az idő közben
megszűnik, nincs.
(Pályi András)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése