A te mai napod...

A te mai napod, amikor fel szeretnéd adni, másvalakinek a holnapot jelenti, s vele együtt a kitartást.

Nem hinném, hogy van olyan állapot, amikor egyetlen aggályod sincs. De ilyen az élet. Az élet akadályok és félelmek nélkül unalmas, és harc nélkül semmit sem ér, nem igaz? Ha egy falon átjutsz, lesz előtted egy másik. De ha az egyiken túljutsz, meglesz az erőd, hogy túljuss a következőn is. És ha visszanézel és látod az akadályokat, amiken átjutottál, azt mondhatod, hogy "Wow, mennyi akadályt leküzdöttem!" és nevethetsz rajta.

 

 

(Hamaszaki Ajumi)

Esti merengő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Esti merengő

Az alkony már a fák hegyére ült,
Szellő suhan árnyas lombok között,
Minden erdőlakó elszenderült,
Az éjjel szép lassan felöltözött.

Pihenek egy magányos tölgy alatt,
Milyen szép, ahogy megáll az idő,
Ködfátyol borítja a kis tavat,
Olyan szép, mint egy selyem szemfedő.

Nyújtózom a fűben, sóhajom száll,
Lyukat keres a tág téridőben,
Szökni készül, de tétován megáll,
Talán int felém az erdőszélen.

Engedem, hadd kergetőzzön vadul,
Réges-régen nem volt ilyen szilaj,
Alant a sok vad csendben meglapul,
Talán nem történhet már semmi baj.

Majd visszatér a hajnali fénnyel,
Egy szép, távoli világról mesél,
Ahol angyalok várnak zenével,
S nem törődnek már térrel, idővel.

(Suhajda József)

Szemléld hosszasan!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szemléld hosszasan!

Nézd a telet, olyan jó,
Ahogy szálldos kinn a hó.
Egy - egy nagyobb hópehely
Földre esik helyet lel...
Bentről szemléld hosszasan,
Kövesd röptét pontosan!
Szépségét így adja át,
Patyolat - ing válaszát.

Benne lásd a ragyogást,
Hozzád szóló száz csodát...
Vízesésre fényverést,
Kibuggyanó napsütést.
Isten arca csodaszép!
Kamasz leány hajdíszén
menyasszonyi hófehér...
Nézd, hogy rajzol hófödte
fát tóra egy jégmadár!

(Mysty Kata)

Megnyugodva

 

Megnyugodva

Szökni akar már múltunk, szél szárnyán rohan, elviszi,
messzi sodorja szerelmünk, végtelen útra, ahol nem
nyugszik a vágy, csak némán vár, míg újra tavasz jő.

Bús napok élte után már tudja, a csókja üdén és
boldogan ébreszt álmomból, zengő dala hívja
kis madarát és fészkében nyugtatja a lelkem.

 

 

(Suhajda József)

 

Cseppnyi vágyak

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Cseppnyi vágyak

Vágytam újra ajkadról a szót,
A csendeset, a hangoskodót,
Mosolyod, a csillogó ékszert,
A csókoddal adagolt gyógyszert.

Vágytam a fénylő nyári hajnalt,
A szobából távozó angyalt,
Ki káprázatból igazit sző,
Hogy ne legyél álomba vesző.

Vágytam már a mámor cseppjeit,
Mint koldus a gazdag reggelit,
Kortyolnám finoman ízlelve,
A korsót gyengéden ölelve.

Vágytam a lángot, mely megéget,
Mindent, mit adhat még az élet,
Kérni, tudod, sohasem kértem,
Bocsáss meg, ha sokat beszéltem.

(Suhajda József)

Nélküled - Veled

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nélküled - Veled

Nélküled a nap nem ragyogó,
Szívem hanga is csak zokogó,
Nélküled a világ elveszett,
Mezőkről a fű rég kiveszett.

Nélküled nincs a tűzben szikra,
Mely a lángot majd újra szítja,
Nélküled a szikla csak porszem,
A völgy pedig kicsinyke verem,

Nélküled nincs tavaszi zápor,
Mi a földnek üdítő mámor.
Nélküled csak szürkék a színek,
Nem csengenek többé a rímek.

Veled minden holt nap ragyogó,
Szívem is hevesen dobogó,
Veled enyém az egész világ,
Mezőket borít a sok virág.

Veled máglyák gyulladnak sorra,
Parazsat hagyva utókorra,
Veled a sziklák gránithegyek,
A völgyek mélyülő tengerek.

Veled a zápor hűs ajándék,
Földbe vetett magnak, hogy igyék,
Veled szivárvány ül az égre,
Verssoraim csengenek végre.

(Suhajda József)

Szeretlek...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretlek...

Cseng fülemben a szó, szeretlek,
Olyan tisztán hallom még ma is.
Telhetnek napok, hosszú évek,
Ez a szó soha nem lesz hamis.

Talán, mert ezerszer kimondjuk,
Így marad örök a szeretlek,
Mert álmunkban is tisztán halljuk,
S hiszünk a kacsintó szemeknek.

Dalolja madár reggeleken,
Hallani, hogy csábítja párját.
Gyermek mondja anyja ölében,
Tóban csillantja nap sugarát.

Nem, ezek csak aprócska dolgok,
Csupán csak cseppek, nem tengerek,
Melyekbe most belezuhanok,
Mint megszédült, kába részegek.

Szó, mit a szív őriz legbelül,
Létezik minden dobbanásban,
Egész testedben most megfeszül,
S míg élsz, tart örökös fogságban.

(Suhajda József)

A szeretet nevében csak szeretni lehet!

 

A szeretet nevében csak szeretni lehet!

 

A fejlődés által folyamatosan mozgásban vagyunk. Érnek külső hatások bennünket, hiszen emberek vagyunk a Földön. Ilyenkor bezárjuk a szirmainkat és a Szeretet védelmez minket, a szeretet adja a biztonságos ölelést, melyben megpihenhetünk. Ahhoz, hogy újra kinyíljunk, egy olyan ember szeretete szükséges, aki a Lelkünket látja, finoman megérinti, és türelmesen átsegít a félelmeinken.

Ő megosztja velem a szeretetét és én megosztom vele az én szeretetemet. Amikor ezt a csodát megéljük, akkor biztosan tudhatjuk, hogy többé senki sem bánthat minket a szeretet nevében.


(Dömötör Aletta)

Szeretlek és szeretve vagy!

 

Szeretlek és szeretve vagy!

 

Amikor azt mondod nekem: szeretlek; tudom, hogy vannak benned érzések. Benned van a szeretet érzése, részedet képezi és te a részese vagy. Megnyugtató érzés, közelebb hoz hozzád, ezáltal közelebb kerülünk egymáshoz.

Amikor azt mondod nekem: szeretlek; tudom hogy te jól vagy, hogy áramlik benned a szeretet energiája, hogy szívesen megosztod, hogy úgy érzed tiéd a világ.

Amikor azt mondod nekem: szeretlek; akkor folyamatosan megerősíted magadban a szeretet érzését, mely színesebbé teszi az életedet.

Amikor azt mondod nekem: “szeretve vagy”; tudom, hogy rám figyelsz. Én magam lehetek részese a Te szeretetednek.

Amikor azt mondod nekem: “szeretve vagy”; akkor én is érezhetem azt a szeretetet, amit Te érzel a pillanatban, részesévé válhatok, eggyé válhatunk.

Amikor azt mondod nekem: “szeretve vagy”; akkor értem meg igazán mit is jelent a Szeretlek! Felébreszted bennem a szeretet érzését, így közelebb kerülhetek önmagamhoz és hozzád is!

Amikor azt mondod nekem: szeretlek és szeretve vagy, akkor ugyanabban a pillanatban benne vagyunk mindketten, egyszerre történik minden. Azt amit te megélsz belül, azt ott, akkor, rám figyelve, velem együtt éled meg és maradéktalanul megosztod velem. 

(Dömötör Aletta)

Ikerlángok - a kapcsolat, amely felülmúlhatatlan…

 

Ikerlángok - a kapcsolat, amely felülmúlhatatlan…

A találkozásuk csak akkor valósulhat meg, ha mindketten felkészültek rá. Mit jelent ez? - azt, hogy amikor eljön az idő, felismerik és lelkeik ujjongva köszöntik egymást. Ez az, amikor mindketten a spirituális felébredés egyazon szintjén vannak. Ideális eset, de ez a ritkább.
A jellemzőbb az, amikor először a nő szívében ébred a felismerés. Az öröm és az a megfoghatatlan boldogság, amelyre nehéz szavakat találni. Mert olyan földöntúli az érzés, melyet talán ahhoz lehet hasonlítani, mikor egy kisbaba a világra jön, maga a Csoda.

Amikor szikrák pattognak, ha egymás szemébe néznek, ha megérintik egymást, lángol a szívcsakra, mérhetetlen energiák szabadulnak fel. Izzók robbannak széjjel és elromlanak az elektromos eszközök... Az a bizonyos kémia, amiről mindannyian hallottunk és szerencsés esetben már át is éltük egyszer-kétszer, de ez esetben minden eddiginél intenzívebben működik. A Hazaérkezés biztos tudata, az, hogy nincs többé más, megérkeztem... magyarázatok nélkül is értjük a Másikat.
Valaha, valamikor Egyek voltak, ezért arra törekednek, hogy újra egyesüljenek, két félből egy Egész lehessen. Olyan szoros a kapcsolódásuk, hogy lelkeik folyton egymást akarják, keresik, ezért nem tudják a Másikat kiverni a fejükből, bárhogy is igyekeznek... mert kezdetben akár ijesztő is lehet ez az intenzív érzés, amely a kölcsönös fellángolás után hátralépésre kényszeríti egyiküket, vagy akár mindkettejüket.

De a jelek, amiket kapnak, nap mint nap arra készteti őket, hogy ébredjenek, hogy okkal találkoztak, még akkor is, ha a körülmények nem segítik elő az egymásra találásukat. A legtöbb esetben a végső Egyesülés előtt még sok feladatuk van, amelyekkel meg kell birkózniuk.

Mik lehetnek ezek? - a tapasztalatok szerint sok esetben két nem összeillő ember egymás Ikerlángja, olyan ember, akivel egyébként nem feltétlenül ismerkednénk meg egy társkereső oldalon, vagy egy kávézóban üldögélve. Mert sokkal fiatalabb, idősebb, házas, alacsonyabb, stb. Mondhatni nem kifejezetten a „zsánerünk"...
Mégis a vonzalom közöttük rendkívül erős és intenzív, amely ellen nem sokat tehetnek... szeretnének összeolvadni, nem feltétlen csak a szó fizikai értelmében, bár a szexuális vonzódás is nagyon erős közöttük, szeretkezéseik földöntúliak, a vágyuk szívfájdító a gyönyörűségtől, tűz és láng minden együttlétük.

Természetük, stílusuk és ízlésük egyforma, mivel egy helyről jönnek, ugyanolyanok, ugyanazon nevetnek és hasonlóan gondolkodnak. Ez kezdetben nagyon szimpatikus nekik.
Azt gondolom, az Ikerlángok az „átlagos" földi halandótól különböző emberek, mely már gyermekkorukban is megnyilvánulhat (pl. indigók). Életüknek lehet magasztos célja, ebben is kiegészítik egymást (pl. gyógyítók, tanítók, stb.)

Egymás tükörképei ők, mely sok esetben számtalan konfliktus forrása, hiszen nehéz szembesülniük a hibáikkal, még fel nem dolgozott problémáikkal. Rendkívül őszinték egymáshoz, ebből tanulnak és ezáltal fejlődnek. Ha egyikük fejlődik, akkor a másik is, mely folyamat náluk igen gyorsan történik. Keresik a módját az önfejlesztésnek, az önmagukon való munkának.

Az akadályok és feladatok, amelyek egyesülésük útjában állnak megoldódnak, ezért elsősorban nekik kell tenniük, de alapvetően önkéntelenül is a megoldást keresik, az észérvek legyőzésre kerülnek. Mint két mágnes, annyira vonzódnak egymáshoz, ha távol vannak egymástól, az intenzív fizikai fájdalmat okozhat mindkettejüknek, igen nagy szenvedést élhetnek meg egymás hiánya miatt. Azt, hogy „a szerelem mindent legyőz", az Ikerlángoknál fokozottan érvényes.
Sok igen nehéz időszakokat élhetnek meg, míg eljön az idő a teljes testi és lelki összeolvadásra, de ezek a feladatok nemesítik lelkeiket, sok tanulnivalót hordoznak, mely majd később hasznukra válik. Mivel egymásnak vannak teremtve, kivétel nélkül eljön az idő minden Ikerláng számára, hogy beteljesítsék küldetésüket.

Találkozásuk nem véletlen, a Felsőbb Erők egymásnak rendelték őket, ez ellen nem sokat tehetnek, mely kiteljesedhet egy intenzív barátságban, de a legjellemzőbb, hogy párkapcsolatban születik meg az Ikerlángok egymásra találása. Örökké tartó szerelemben.

Szepes Mária csodálatosan megfogalmazta ezt a varázslatos köteléket:

Benned él párod sajgó negatívja, várod, hogy a varázsszót kimondja: Én vagyok Te - mellyel örök sebedet begyógyítja.

 

Az ikerlángok szerelmének beteljesedése ettől sokkal teljesebb. Ők a legtökéletesebb összekapcsolódást tudják megvalósítani egymással, mert az ő lelkük nemcsak egymáshoz simul, hanem egymásba is tud olvadni. Amint létrejön ez a teljes összefonódás, gyakorlatilag teljesen összeolvad a férfi és női energia, megszűnik a polaritás, és az isteni teremtő erő szárnyára veszi a párt. Rajtuk keresztül Isten szereti önmagát, mindig más és más módon, ahogyan kedvét leli ebben.

Az ikerlángok küldetése tehát, hogy istenemberekké legyenek, átengedjék szerelmükön keresztül a Mindenség érzelmeit az anyagi világba, hogy kivirágozhasson tőle minden.

Minden pár beteljesít egyfajta extázist, valamilyen módon megélhető, anyagba fordítható módját az ÖRÖM-nek. A Szerelem Kapuja, melyen keresztül megkapják a teremtő energiákat, folyamatosan nyitott lesz bennük, így ők egy-egy tiszta csatorna lesznek Isten és a Világ közt. A Boldogságot közvetítik mindenfelé.


    Testi összekapcsolódásuk tantrikus élményen alapul, de az istenség teljesebb megnyilvánulásaként ők a hullámvölgyeket egyre magasabb frekvencián élhetik meg, fölemelve olyan magasra az ingert, mint a hagyományos alsó csakrás orgazmusnál, de minden egyes sejt megéli az erőteljes élményt, táncot jár benne Isten, és oda-vissza áramlik a két félben. A párja örömét is érzi mindkét fél, és kisugározza a Mindenségbe, megtisztítva önmagát és maga körül mindent.

 

(Forrás:internet)

Lelkünk üzenete

 

Lelkünk üzenete

 

Ahhoz, hogy meg tudjuk fejteni saját magunk számára, hogy mi az amit a szívünk diktál, amit a szívünk szeretne, ahhoz figyelnünk kell önmagunkra. Tisztába kell lennünk a saját érzéseinkkel, és az érzéseinket meg kell tudjuk különböztetni a gondolatainktól.

Lelkünk üzenete az érzéseinken keresztül mutatkozik meg, az érzéseinken keresztül üzen nekünk. Ha kapcsolódunk a saját Lelkünkhöz, akkor felfedezhetjük, hogy milyen sok érzet lapul meg benne. Ezek az érzetek mind hozzánk tartoznak, és mindegyiknek más és más jelentése van. Számos felfedezetlen érzés lapul még a Lelkünk mélyén, melyek arra várnak, hogy felfedezzük őket, hogy megszólítsuk őket, és hogy felemeljük őket magunkba, a szívünkbe.

Minél több érzetet tudunk megfogalmazni magunkban, annál könnyebben tudjuk kifejezni magunkat, azt hogy, mit élünk meg egy adott pillanatban, és hogy mi az, amire még vágyunk.

Minél több érzést tudunk megfogalmazni, annál közelebb kerülünk a saját Lelkünkhöz, és a másik emberhez.

Minél több érzést tudunk megfogalmazni, annál közelebb kerülünk a boldogságunkhoz.

Fedezd fel te is a Lelked üzenetét és meglátod, hogy egy-egy apró kis eltérés mekkora változást hozhat az életedben.

(Dömötör Aletta)

Minden lélegzetben

Csabai Andrea:
Minden lélegzetben

 
Puha csend ér az esthez,
összesimulnak az álmok,
ott élnek a szívedben,
ragyognak a sóhajtások.

Puha csend ér az esthez,
suttognak már a csillagok,
óda a szerelemhez...
hófehér rózsák nyíljatok.
Puha csend ér az esthez,
az égbolton zuhatagok,
és minden lélegzetben,
újjászületnek a napok.

Veled ébredek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Veled ébredek

Veled alszom el, ujjam hajad tincseivel játszik,
Jól érzem magam a csendben, szuszogásod hallik.
Nagyon jó veled még a csendet is hallgatni,
simogatva, cirókálva, ölelve téged elaltatni.

Szeretnék veled felébredni, szemedről álmot lecsókolni,
hajnal sugarában veled megfürdeni, veled felébredni.
A teljesség érzését hordozva lelkemben, veled ébredtem.
Veled alszom el, veled ébredek, szívemben dal van, énekelek.

Nappali fényben szürkülnek az álmok, de Én várok
az estére, az éjszakára, a hajnali fénysugárra.
Hogy veled feküdjek, veled keljek, nappal énekeljek.
Nap nap után, és minden éjszakán örökkön-örökké.

(Vári Józsefné)

Én így szeretlek…

 

Én így szeretlek…

 

Olyan jó lenne, ha lennének rá szavak, hogy leírhassam, elmondhassam neked, hogy mit jelentesz nekem, hogy mennyire nagyon szeretlek téged! A szavak betűk, pontok, vonalak és pixelek, melyek általunk életre kelnek, de soha nem közelíthetik meg a teljes igazságot, azt amit az érző ember érez…gondolkodó emberek kifejezései ezek. Mi marad az érzőnek??? Érzések…pixelek nélkül, pontok nélkül, vonalak nélkül. Egyszerű érzés, energia ami a legvalódibb, legigazabb, olyan amit mindezzel együtt mégsem tudsz megfogni, megfogalmazni, nem tudod érteni, csak érezni. A szíveddel, lelkeddel értheted és ez a lényeg.

Nézz a szemembe, merülj el benne és lásd meg azt amit valóban közölni szeretnék veled. Érezd a nyugalmamat és azt, hogy abban biztonságban vagy, hiszen bennem velem együtt vagy, így megtartalak. Figyelj a szavak helyett most az érzésekre, nézz a szemekbe mélyen és lásd meg azt amit az érzések üzennek. A többi lényegtelen…tanulatlan vagy tanult emberek próbálkozásai, hogy elmondják fejből azt, amit a szívükben éreznek. Mindez lehetetlen! Az érzést nem lehet elgondolni, csak érezni lehet! Amikor gondolattá alakítod, bezárod egy kockába és a bezártságtól szertefoszlik, elillan, vége…

Az érzések maradjanak érzések, éljük meg és aztán engedjük el, engedjük, hogy áramoljanak a Mindenségben és így hozzánk, közénk rendszeresen visszatérhetnek, megélhetjük őket!

Én így szeretek, én ezt és így adom neked! Nekem ez a szeretet!


(Váradi Andrea)

Intimitás

 

Intimitás

 

Itt vagyunk, együtt, ketten. TE+ÉN. Egy számunkra Szent térben. Olyan téren ahol bármi megtörténhet. Bármi lehet, mert én rád bíztam magamat, s te rám bíztad magadat.

Megtartalak, ringatlak. Szeretlek, s úgy ahogy vagy elfogadlak. Csodálatosnak látlak, tökéletesnek, hibátlannak.

Energiáink táncot járnak, örvendeznek, összeadódnak.

Megszentelt térben, bennünk új dolgok születnek, s a régiek elillannak, hogy átadják az újnak a helyet. Apró kicsiny szikrákból melyek belőlünk születnek meg, egyszer csak láng lesz.

A szeretet mindent megtisztító lángja ez, mely eléget mindent ami már nem szolgál minket és élteti azt aminek éppen itt van az ideje.

Az Intimitás két ember között Szent szövetség a Szeretet megtartására, megóvására, vigyázására. Őrizd ezt a Szent tüzet, mert Fénye megvilágítja neked a legsötétebb éjszakákat, reményt ad a reménytelennek tűnő pillanatokban, éltet, melegít, táplál téged, s így táplál engem.


(Váradi Andrea)

Lehet, hogy ez mindig így van...

 

Minden gondolatomat ő köti le. Repülök, lebegek, szárnyalok, akár egy pillangó. Olyan, mintha mindig is ismertem volna őt. Máskor pedig idegennek tűnik. Lehet, hogy ez mindig így van, ha az ember igazán szerelmes.

 

(Monika Feth)

 

Az érzés...

A mai bolond világban semmivel sem szabad takarékoskodni, legkevésbé az érzelmekkel! Az érzés ráadásul, a pénzzel ellentétben, sohasem fogy ki; minél jobban tékozolja az ember, annál több lesz belőle.


(Hevesi András)

Az élet lényege...

Új világ nyílik meg az előtt, aki megtanul emberekhez közeledni... Az élet lényege nem a bezárkózás, hanem az, hogy megnyíljunk mások előtt.

(Laurent Gounelle)

Katona Bálint: Maradék idő...

Katona Bálint:

Maradék idő...


Szeretni még egyszer,
halálosan, aki vár.
Mosolyt venni még,
mielőtt a bolt bezár.
Napot látni még,
mielőtt az est leszáll.
Élni még egy kicsit
mielőtt a szív megáll.

Utoljára valakiben
hinni volna jó,
ne vesszen kárba a kimondatlan szó.
Örülni valaminek,
ami szép, ami jó,
mielőtt a szívben esni kezd a hó...
Mert a maradék idő
már nem eladó...

Nem voltam jó...

Szeretnék gyerek lenni, mert úgy érzem, valamit nem jól csináltam akkor. Elrontottam. Nem voltam jó kislánya a szüleimnek, és be szeretném pótolni.

(Koncz Erzsébet)

Kétkedés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kétkedés

Mondd, miért a kétkedés?
Az élet úgyis oly nehéz,
és ha válaszúthoz érsz,
tudom, csak jót remélsz.

Mondd, miért a kétkedés?
Mit szeretnél, nem kevés.
Ne sírj hát, ha néha fáj,
küzdeni kell, muszáj!

Mondd, miért a kétkedés?
Kell még a lelkesedés!
Ha sorsunk meg van írva,
akarj engem abban bízva!

Mondd, hogy nincs már kétkedés,
csak bizalom és féltés.
Jöhet akármilyen vihar,
Az ember bízni, és élni akar.

Mondd, hogy nincs már kétkedés,
de van fényes ébredés.
Tesszük, mi dolgunk, életünk,
várjuk, mi lesz a végzetünk.

(Vári Józsefné)

Álomra hajtva...

 

Álomra hajtva...

Lágyan lehulló
Pihe-puha fátyol,
Külvilág elhaló,
Egyre-egyre távol.

Tekintet elrévül,
Test elnehezül,
Megszűnik, mi kint volt,
Csak a belső érvényesül.

Apró gondok, bajok
Eliszkolnak, futnak,
Pasztellszínek, képek
Körvonalat futnak.

Béke van, nyugalom,
Nem feszít a sok gond,
Pihenj csak, hagyd magad,
Vigyen el az álom.

(Szakter judit)

Nem múlik el

Nem múlik el

Nem múlik el már az éjszaka nélküled,
látod milyen érdekes is a képzelet?
Arcod látom, míg az álomra várok
és nem maradnak el a csodás álmok.
Tekinteted megsimogatja arcom,
amíg békésen, nyugodtan elalszom.
Nem múlik el már az éjszaka nélküled,
s reggel képzeletben ott vagyok veled.

(Vári Józsefné)

Szerelem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerelem

Hát mégis rám találtál újra,
Nem számít, hogy hány év múlva,
Szívemnek megpendült a húrja.

Hát mégis utolértél,
Koromtól nem féltél,
Újból magadhoz emeltél.

Kérlek, el ne ítélj,
Mert nagy a szenvedély,
Nem hivalkodó, nem kevély.

Zsarátja néha lobbanó,
Nem kell semmiféle szó,
A szerelem némán is jó.

Szorít, és ringat, és felemel,
Néha erőszakkal leteper.
Ha kérdezed, nem felel.

Kínoz, és könnyre fakaszt.
Etikát, törvényt szögre akaszt.
Szádra mégsem hoz panaszt.

Sokszor fáj, és mégis nélküle
élni, mondd, mennyit érne?
Örülök, itt vagyok vele.

(Vári Józsefné)

Akarod?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Akarod?

Úgy ölelj, mint még soha mást
Csókodban legyen forró vallomás
Bőrödtől pezsdüljön vérem
Testedben, értem, lángoló tűz égjen!

A lobogó tűz ha csitul, kedves
Két szemed könnytől nedves.
Összeforrt ajkunk oldhatatlan.
Testünkön az éjszaka a paplan

A kora hajnali derengésben
Nyugodt, szép vonásaid nézem
Mozdulsz, és átölel két karod
Maradjunk így örökké, akarod?

(Vári Józsefné)

Maradj

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Maradj

Kezed kezemben tartanám
tekinteted elvarázsolnám
jöttöd türelmetlenül várom
álmodjuk együtt mi csodás álom
a habokba egyszerre merüljünk
holnapoktól sose meneküljünk
élvezzük hajnallal az ébredést
zárjuk ki este a tévedést
ragyogjunk a vakító nappal
este az esthajnalcsillaggal
most már mindörökre maradj
az úton mellettem velem haladj!

(Vári Józsefné)

Érzelem

Érzelem

Mikor kértél és a szemembe néztél,
Tudtam, veszélyes vizekre eveztél.
Ahogy hozzám értél, borzongás járt át.
Éreztem ujjaid minden apró mozdulatát.
Íriszed apró fényszilánkjai eltaláltak,
Nem védtek gyenge akaratfalak.
Az ész azt súgta: várj, nincs itt az idő!
A test azt, hogy eltűnt akarat, s erő.
A csók, mely tüzes volt, daccal teli,
Olyan, ami folytatást, jussát követeli.
Milyen jó lett volna elolvadni a karodban,
Bízni folytatásos, boldog holnapokban.
Mikor kértél és a szemembe néztél,
Tudom, hidd el, hogy Te is így éreztél.

(Vári Józsefné)

Járj mellettem, hogy egyek lehessünk

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Járj mellettem, hogy egyek lehessünk

 

"Ügyelj a gondolataidra- érzésekké vállnak,
 Ügyelj az érzéseidre- szavakká vállnak,
 Ügyelj a szavaidra- szokásokká válnak,
 Ügyelj a szokásaidra- jellemeddé vállnak,
 Ügyelj a jellemedre- ez szövi sorsodat.

 Ne járj mögöttem, nem vezethetlek,
 Ne járj előttem, nem követhetlek,
 Járj mellettem, hogy egyek lehessünk."

 

 (Albert Camus)

 

Szeretlek......

 

Szeretlek......

 

Milyen sokszor mondjuk ezt. És milyen sokszor nincs mögötte semmi.......

A szeretet cselekvő törődést jelent a másik jólétével, JÓL létével. Tehát nem Én vagyok benne a fontos, hanem TE. Ez nem azt jelenti, hogy feladom Magam, hanem hogy olyat is megteszek, ami Nekem nem természetes, azért, hogy Te jól legyél. És ezt nem áldozatként élem meg, hanem természetes döntésként. Egyszerűen és lecsupaszítva csak a szeretet van mögötte.

Amikor szeretek, nem az a legfontosabb mutatója, hogy mondom-e vagy sem. Hanem, hogy mit teszek...
Ott vagyok-e, mikor erre van szüksége?
Átölelem-e, mikor boldog, mikor szomorú?
Meghallgatom-e?
Úgy szeretem, ahogy Neki jó, vagy ebben is megyek a Magam feje után?
Meglepem-e egy kedves mosollyal?
Felvidítom-e, mikor szomorú, vagy fáradt?
Csinálok-e Neki egy gyönyörű napot, csak azért, hogy megpihenhessen, megmártózhasson a boldogságban, a szeretetemben?
Számíthat-e Rám?

Cselekvő törődés....

Ha szereted, hívd fel, hívd el, hallgasd meg, simogasd meg, öleld meg.......
Lehet, hogy pont a mai nap élete egyik legszebb, vagy legnehezebb napja....
Lehet, hogy ma akarja kiönteni a szívét....
Vagy csak szeretne Veled lenni, de fél, hogy ezt már nem teheti....

Honnan tudod, ha nem vagy Mellette?
Honnan tudod, hogy lesz-e még rá időd?

Szeretettel :)
 

(Vida Orsi)

 

Van bátorságod szeretni?

 

Van bátorságod szeretni?

 

"Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttük lévő falakat, jobban, mint bármi más, és mindannyian reagálunk rá. 
Az érintésben energia van.
Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, mely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.
A szeretet a legerősebb gyógyító erő. Az érintés, az ölelés és a kézzel való kontaktus, amikor szeretetet adunk vagy kapunk, fizikai, szellemi és érzelmi változásokat idéz elő bennünk."

Figyelem nap, mint nap az embereket. Elbeszélnek egymás mellett, elszalasztanak szavakat, öleléseket. Elmennek egymás mellett, holott néha egy kis kedvességgel, odafigyeléssel, egy érintéssel ki tudnák szabadítani a Másikat a saját pókhálójában rekedt világából.

Én feltettem Magamnak a kérdést, hogy vajon elég bátor vagyok-e ahhoz, hogy kedves legyek, odafigyeljek, érintsek....... hogy szeressek......

Minden találkozás lehetőség. Lehetőség arra, hogy jobbá tegyem Önmagam és a Másik életét. Hogy átszeretgessem, hogy biztassam, hogy elringassam a Mindenség ölelésével. 
Minden érintés adás. Odaadom Magam, hogy Te szeretve érezd Magad. Beléd olvadok, hogy érezd, amit néha nem tudok elmondani. 

Sokfajta érintés van. Van biztonságot adó, elvarázsoló, szenvedélyes, elringató, vigasztaló..... És mindegyiknek másfajta illata van. Könnyű tavaszi szellő illat, édesanya átölelő meleg illat, szerelmetes vágy illat, mézeskalács összetartozós illat, nevetős fűszeres illat......... 

Neked melyik érintés, illat ad a legtöbbet?
Melyikre vágysz igazán?

Meg kell mutatnod Magad ahhoz, hogy úgy szeresselek, érintselek, ahogy Neked a legjobb.
Vajon van- e bátorságod ehhez?
Felfedni a lényed minden zugát, átadni Magad, feltételek, játszmák és elvárások nélkül.....

"Érezted már az érintést?
Milyet? Kiét?
Bizony ez a kérdés!
Megérinted-e a másikat a kezeddel, szemeddel, érzékeiddel?
Boldogságot, szívbéli melegséget adsz-e és kapsz-e ezáltal?
Ami neheztelés támad benned, fel tudod-e adni egy érintéssel, sőt fel tudod-e oldani a másikat ezáltal?
Az ÉRINTÉS a SZERETET!
Szeretem Magam, a Másikat és ezt megerősítem általa!
Az érintés a Lélek illata, Isten és az Egységben való feloldódás maga....

Megengeded, hogy Megérinthesselek........"

Igen ez a kérdés....
Megérinthetlek?
Megengeded?

Ma újra lehetőséged van, hogy szeress, ölelj, meghallgass!

Mézeskalács illatú ölelős szeretős ünnepet!

Szeretettel és bátran
 

(Vida Orsi)