Születő gondolat
Szétfolyik bennem az idő,
elterül, szemem se rebben.
Valahol egy remete-árnyék,
vigyázva, hogy alig látsszék,
a semmiből csendben kinő...
Kopogtat szívemen a holnap.
Valótlanul vásik el a jelen.
Elvesztek előlem papírt-tintát?
Ennem ne adjatok inkább!
Mert vérembe mártva a tollam
gondolatokat rajzolok sorban
elétek. Úgy írok majd néktek.
Nem baj, ha el sem olvasod,
azért még szép lesz a hajnalom,
ha elringat száz színe a szónak...
Csokorba kötve virágzik mondat,
riadt-szerelmes, meztelen-árva.
Világra nyílik kíváncsi szemmel,
szívből szólal születve versnek.
Talán szebb lesz vele a holnap...
(Barnaby)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése