Paksi Konstantin: Tegnap
Mi történt a reménnyel,
amit valaha ismertünk,
mikor igaz szívvel
álmodtunk és szerettünk?
Már elmúlt az a tegnap,
mikor szívből éreztük,
hogy semmi sem tart vissza,
és a szél játszott velünk.
Tegnap Te, tegnap Én,
tegnap még.
Volt egy álmom,
Te is szerepeltél benne,
a szív tiszta volt,
s nyitott igaz szerelemre.
Talán a tegnap volt őrült,
s ma már felébredtünk,
s mi csodásnak tűnt,
ma hűvös, idegen nekünk.
Tegnap Te, tegnap Én,
tegnap még.
Mikor eszembe jutnak
mik történtek velünk,
kicsit elveszve érzem magam,
tudom, meg nem ismételhetjük.
Most már számomra olyanok
ezek a tegnapi dolgok,
mint hűvös, bolond játékok,
de tegnap Te, tegnap Én,
tegnap még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése