Nem elmondhatóak az érzések, melyek bennem keringenek, mert a szavak, melyeket ismerek, nem az enyémek, azokat tanultam másoktól, akik sohasem látták a világot az én szememmel, sohasem érezték az én érzéseimet, csak adtak egy zsák szót, meg kész mondatokat is, hogy használjam őket. De mire, kérdem én, mire használjam őket?
Az árvaság nem azt jelenti, hogy nincsenek szüleim, az árvaság számomra azt jelenti, hogy mindig is egyedül voltam, az is leszek örökké, hiába szeretek és szeretnek, hiába vannak körülöttem százan, vagy csak az egyetlen egy, a kedves, én akkor is árván egyedül vagyok, mert a lelkem árva, és egyke.
Ott állok a világ peremén, az emberiséggel szemben és az emberiségért, mindig tanulok és fejlődöm és változom. Mindig új eseményeket élek át és meg, és egyre alázatosabban köszönöm meg Istennek a „csapásokat” miket rám mér, megköszönöm, hogy erőt ad mindent túlélni, elviselni, megérteni...
(Szeréni S. Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése