Márai Sándor: Az igazi
...Mit tudott?
Csak azt, hogy az érzelem dolgaiban nincs tanács.
Ezt én is sejtettem, homályosan.
S mikor ott ültem szemközt vele, rosszkedvűen éreztem, hogy ez az út hiábavaló volt.
Egyáltalán nincs "tanács" az életben.
Minden megtörténik, ennyi az egész.
Az ember nemcsak a szájával hallgat, vagy beszél valamiről, hanem a lelkével is...
.
S tudtam azt is, hogy az a hullám és lengés, mely a vágyakozás és a kielégülés, a szomjúság és a csömör között örökké mozgatja az embert, vonzza és taszítja az emberi természetet, nem ismeri a békét és a megoldást.
Mindezt tudtam, ha nem is olyan biztosan, mint most tudom, mikor már öregszem.
Lehet, hogy akkor még reménykedtem, szívem mélyén reménykedtem, hogy van egy test, egyetlenegy, mely teljes összhanggal felel a másik testre, s fel tudja oldani a vágyakozás szomjúságát és a kielégülés csömörét is valamilyen szelídebb békében - ez az álom, melyet az emberek általában boldogságnak neveznek.
De a valóságban ez nincsen, s ezt még nem tudtam akkor.
A valóságban csak néha történik meg, hogy a vágyakozás feszültségét, az ingert nem követi ugyanolyan bensőségű ellenőrzés, a kielégülés lehangoltsága....
Lehet, hogy reménykedtem, s biztos az is, hogy KISSÉ lenéztem magam és kinevettem ezt a helyzetet és az érzéseket...
Sok mindent nem tudtam akkor még, s azt sem tudtam, hogy emberek körül soha nem nevetséges egy helyzet, mikor testi és lelki végzetüknek engedelmeskednek ......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése