Veled
Ujjaim kutatják barázdált arcodat.
Rajta az idő véste árkokat.
Gyöngyfátyol takarja a szavakat.
Szívünk lüktetése hordozza a titkokat.
Gondolatolvasók lettünk a szerelemben.
Nem találom magam, valahol elveszthettem.
Hajunk keveredik, ahogy arcunk összeér.
A mosoly az enyém, mely mindennel felér.
Hallgatjuk az eső csendes koppanását.
Szoros az ölelésed, nem bírom tovább.
Tekinteted vonz, mint méhet a virág illata.
Tudom, a szívem ma sem viszem haza.
(Zsomcike Fruzsina)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése