Egyedül ketten

 

Egyedül ketten

Szemedben megkékült égbolt
fényes kalitkád rabja lettem
én már te vagyok
egyedül ketten.

Szenvedély, szorít a lánc
várok az Idő kapujában
őrizd életem...
egyedül ketten.

Kezed kezembe tettem
lelkem dereng a végtelenben...
lassan hallgatunk
egyedül ketten.

Gyötrődő mámor, alvó magány
bolyongó időben csapódó láng
már én te vagyok
egyedül ketten.

Érzem szíved dobbanását
ujjaim arcodhoz terelem
suttogom érted
egyedül ketten.

A hegyek fenyvese reccsen
zöld koszorúja reményemnek
kiáltok érted
egyedül ketten.

Csend mossa az éj köveit
hallgatnak a fák, alszik a Hold
alkonyuló csendben
egyedül ketten.

Áldásillatú összhangban
életeddel imádkozom
szemed behunyom
egyedül ketten.

Mosolyogva jönnek-mennek
úgy dalolnak életed napjai
epedő szívem
egyedül ketten.

Szemedben kialudt égbolt
sötét kalitkád rabja lettem
én már te vagyok!
egyedül ketten.

 
(Z. Farkas Erzsébet)