Ki vagy te?

Ki vagy te?

Ki vagy Te? - aki vártál rám
áhítatos mozdulat békés színeivel.
Szemérmes, szelíd vágyak dallamával
otthonillatú hajam tövéig körülöleltél.

Ki vagy Te? - aki magadhoz csábítottad
hűségem, óceáncsobbanássá szívem
dobbanását. Mint habzó boldogság,
úgy csordult az élet Veled.

Ki vagy Te? - akit Isten küldött utamba
időd tiszta gyolcs ingébe öltözve,
hogy kimért örömünk kincseit világgá
kiáltva röppenjen el arcod szögletébe!

Ki vagy Te? - ott távol, egy másik világban!
Nem érted szavaim súlyát, amely megpattant
érként örvénylik tovább, de simogatásod
hiányát telefoni hangod nem pótolja.

Érzed Te is, félhang... hang - száll tovább
az éterbe... már elhalkul, nem jut el
Hozzád.


(Z. Farkas Erzsébet)