Szemendei Ágnes:
Bezárt szív
Mikor úgy éreztem
vége, nincs tovább,
bezártam a szívem,
becsuktam ablakát.
Elbújtam egy sarokba,
hallgattam a csöndet.
Azt hittem így marad,
de egyszer dörömböltek.
Oly sokáig volt már
éjjel nappal zárva,
úgy hittem nyithatok,
nem vártam csodára.
Te jöttél, maradtál,
nem várt már csönd.
A magányt kézenfogva
halkan elköszönt.
Az eltelt idő alatt
megszületett a csoda.
Úgy hívják szerelem,
szívünk az otthona.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése